Kedves Olvasóim!
Tuti, hogy darázsfészekbe nyúlok, de beszélnünk KELL róla, mert BAJ van!
Hölgyek – Urak, Lányok – Fiúk, megszólítalak benneteket, mert égető a probléma. Kollégáim, ismerőseim, ügyfeleim szenvednek tőle és egyelőre nem látjuk a megoldást.
A témát a fiatal felnőtt korosztállyal kezdtem, jöttek is szép számmal a vélemények. Most folytatnám a nős férfiakkal.
NAGYON IZGI LESZ!
Az alábbi tapasztalatok, sok – sok férfi/nő véleménye alapján íródtak, de szeretném hangsúlyozni, hogy semmiképp sem precedens értékűek!
A társadalom szerencsére sokszínű! Vannak csodálatos, összhangban élő családok, ahol a házaspárok valódi szövetséget alkotva, prímán megoldják az életüket, rendezik a problémákat, mert az ugye mindenütt van, de sajnos ők vannak kevesebben.
A többségnél baj van, nagyon nagy baj!
Miért romlik el, ami szerelemmel kezdődött? Miért nem vesszük észre, ha baj van, és ha észrevesszük, miért nem teszünk ellene? Miért maradunk a trutymákba, még akkor is, ha az, a korai pusztulásunkhoz vezet?
Kedves Olvasóim!
Higgyétek el, minden nő legfőbb vágya, hogy felnézzen arra a férfira, akit szeret!
És most következzen a rideg valóság, ahol az ötletet, maga az élet adta.
Lássuk: egy hozzám közel álló munkahelyi közösségben figyeltem fel a megdöbbentő arányokra. Tizenötből tíz, szinte egymás mellet dolgozó, stramm 45 – 60 -as nőnek „eltűnt” a férje!
Ez annyira nem röhejes, ez inkább iszonyat!
20 – 30 évvel ezelőtt együtt indították szépreményű életüket, aztán történt valami, amitől elkezdtek a dolgok szétcsúszni. De mi történt, hol romlott el? Ezek a nők otthont teremtettek, dolgoztak, gyerekeket neveltek, tanultak, ha kellett szülőket, nagyszülőket ápoltak és közben a férjük „leszakadt” mellőlük.
Ezt, hogy értem? Hát úgy, hogy a férfiak eltűntek, a nők, egyedül maradtak. Hogy, hová?
Ebből a 10 nőből, mind a 10 – nek, alkoholista lett a férje, ezért elváltak, vagy nem váltak el, de az alkoholban meghaltak, vagy jelenleg, egy link, züllött, adósságtól teli életet élnek.
MIÉRT? HÁT EZ JÓ KÉRDÉS!
Nyilván hosszú folyamatról van szó, de amikor elkezdődött, vagy amikor már az egyik félnek valami nagyon „fájt”, akkor miért nem jelzett, miért nem változtatott? Bocs, lehet, hogy jelzett, de ha nem értették meg elsőre, másodikra, sokadikra, miért nem jelzett erősebben, vagy még erősebben, mondjuk Így:
idefigyelj kedves feleségem, ezt és ezt a problémát beszéljük meg, mert ez nekem NEM JÓ!
Értsd meg, NEM AKAROM ÍGY CSINÁLNI, EZZEL NEM ÉRTEK EGYET!
Szerintetek vannak ilyen beszélgetések házaspárok között? NINCSENEK! Ezért, sajnos a családi életek nagy része bedől. Anya a gyerekekkel egyedül vergődik, apa pedig nem tart lépést velük.
Valami, valahol „elveszik.” MIÉRT? A férfiak nagy részét teljesen felőrlik az élet nehézségei. Ha most az olvasó saját környezetére gondol, rájön, hogy sajnos igazam van, – bár ne lenne!
60 éves korukra, tisztelet a kivételnek, vagy elhíznak és feldőlnek a „sörhasuktól”, vagy isznak, mint az állat, vagy belehalnak az életükbe, pedig másképp is lehetne. De miért nincs másképp?
ANYÁK, HOGY NEVELTETEK?
A férfiak a nehézségekre miért így reagálnak, miért mennek tönkre, miért futamodnak meg? Ez sem a nőknek, sem a gyerekeknek és nyilván a férfiaknak sem jó! Nekem az a halálom, amikor ilyen – olyan okos emberek, azt mondják, hogy az a baj, hogy mi nők, erősek vagyunk, mindent kibírunk és mindent megoldunk.
Jó oké, lehet, hogy van benne valami, de ezért a férfiaknak, miért kell ennyire pipogyának lenni? Félreértés ne essék, ez nem új keletű dolog és nem a mai fiatalok problémája, bár ők sem állnak valami fényesen.
Igen, igen, tudom: tudományosan bebizonyított tény, hogy hozott genetikával + családi minták szerint élünk és ösztönösen a hasonlót keressük. Az erős nő a tutyimutyit vonzza,- pont olyant, mint az apja volt, – pedig az erőset akarja, mert az tetszik neki. Sőt egyáltalán nem is akar úgy élni, mint a szülei.
A férfiak pedig az anyjuk „fajta” nőt keresik, hogy az addig átélt, megszokott érzelmi mintákat, továbbra is megkapják. Nem véletlen az a szólásmondás sem, hogy: nézd meg az anyját, vedd el a lányát, – mert ugyan olyan lesz. Én kiegészíteném azzal, hogy: nézd meg az apját, és…! Hát igen, a régiek tudtak valamit!
Nyilván, ezek nem egyszerű és nem tudatos dolgok, mert senki sem rohangál egy táblával a kezében, hogy: figyelem, figyelem, egy „anyám fajta nő”, vagy egy ”apám fajta férfi” kerestetik!
De kérdem én, muszáj úgy elszarni az életünket, ahogyan adott esetben a szüleink tették?
Tisztelt Tudomány!
Rendben van, akkor fogadjuk el a „vonzás, eme tudat alatti törvényét”, ha így van, akkor így van, ez ellen nem lehet tenni, de könyörgöm, találjunk már ki valamit, hogy azzal a bevonzott csajszival/pasival, az utána következő évtizedeket, a 20 – 40 – 60 évet, ne a „fáj nekünk az élet” mártírjaként éljük már le!
Magyarul, fedezzük már fel, hogy, hogyan lehet alakítani a dolgokat, úgy, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben és a normális családi életünk is megmaradjon?
No, Kedves Tudósok, erre égető szükség lenne, mert biztos, hogy baromira fontos a Naprendszer, meg a Mars expedíció, de ha időnek előtte megdöglünk a boldogtalanságunktól, akkor cseszhetjük a földi életünket!
A következő rész:
Az iszonyatosan nehéz párválasztás, avagy, mitől is függ egyáltalán?