Kedves Olvasó!
Egy évtizednyi irodavezetői tapasztalattal állok neki e blog írásának, melyben valós történeteken alapuló tanulságokat, gondolatokat és konkrét javaslataimat kívánom megosztani, hogy eloszlassam a társkeresés körüli tévhiteket, félreértéseket, mítoszokat. Segíteni és biztatni szeretnék, megmutatni, hogy nem vagy egyedül és egyben szórakoztatni egy vidám és tanulságos olvasmánnyal, az elindulásról, az újrakezdésről, az elbukásról és a beteljesült boldogságról.
Kár lenne kihagyni!
Miért is lennél kíváncsi egy sokadik társkeresős blogra, és ez mitől különb, mint a többi?
Mert ki más mondhatna neked újat, mint egy irodavezető?
Mert végre, hiteles szemszögből fogsz hallani, számodra tuti érdekes és fontos dolgokról.
MERT EZT MÉG SENKI NEM MERTE ÍGY LEÍRNI!
MAGAMRÓL: Barányi Ági vagyok, végzettségem pedagógus,
10 ÉVE vezetek egy társkereső irodát.
2007-től, országos hálózat részeként működünk, a Dunakanyar egyik gyönyörű városában. Rendszerünk az ország egyetlen olyan társkeresője, ahol online és irodai (prémium) szolgáltatás is van.
Félreértés ne essék:
NEM akarom a társkereső hálózatot REKLÁMOZNI!
NEM akarok, és nem tudok elképesztő gyorsaságú ókusz – pókuszt mondani a csábításra, pártalálásra, mert abban NEM HISZEK! Az mind kamu.
MIT AKAROK? Gyakorló irodavezetőként beavatni téged az „arculcsapós valóságba”, a műhelytitkokba, a praktikákba. Megosztani veled
rém – izgalmas – valóságos – tanulságos történeteket, tapasztalatokat, amire álmodban sem gondoltál, pedig nagy szükséged lenne rá! Ez kortól és nemtől függetlenül, a javadra fog válni.
Akkor is élményt adó olvasmány lesz, ha nem vagy társkereső, mert majd elmondod annak, aki az. Szórakoztatni és gondolkodtatni szeretnék.
Szeretném leszögezni, hogy szándékom a segítés és nem a kibeszélés!
Aki megtisztel a bizalmával, eddig is és ezután is diszkréciót kap!
Ezzel a bloggal párhuzamosan készül a könyvem, amit nem csak én írok, hanem néhány ügyfelem is bevállalta saját történetét.
KIKNEK SZÓL?
- Akik már kezdik kapizsgálni, hogy ez élet nem mindig „habostorta”.
- Akik szívesen olvasnak egy vidám, humorosan valóságos blogot,(könyvet) az érzelmi furfangokról.
- Akik elhatározták, hogy először, másodszor, akár századszor is újra nekiindulva, meg szeretnék találni IGAZI párjukat, mert ez az élet legnagyobb kihívása.
Konkrétan, mit fogsz megtudni?
Online társkeresés vs irodai/hagyományos társkeresés – MIÉRT?
Valóban ciki – e társkereső irodába menni, és az tényleg csak a balfékeknek való? Itt csak a „leértékelt áru” van?
Mikor jó egy kívülálló irodavezető segítsége, vagy egyedül is boldogulsz?
Hogyan működik ez technikailag? Mit kapsz a pénzedért? Mire vigyázz, honnan tudod, hogy kiben bízhatsz? Biztos, hogy megtalálom a páromat? Istenem, lehet, hogy „baj” van velem? Milyen egy „elitnek”mondott társkereső, és valóban elit? Hogyan randizz, mi illik az első randin és mit tegyél, ha nem szimpatikus valaki? Mitől jó és mitől szörnyű egy fotó? Miért borzasztó egy regisztrációs név, vagy egy adatlap? No, és mi az a „titkos recept”? stb…stb…
Vagy netán, nekünk is egy ici – picit magunkba kellene nézni…hát?
Igen, tudom, téged aztán soha, senki nem fog ” bepalizni”, neked aztán senki ne mondja meg a tuti – frankót.
No, azt nem is akarom!
Kedves olvasó, nem fogsz csalódni, sem unatkozni, mert nem csak a
csilli – villiről, a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” tanmeséjéről írok, hanem arról, hogy ez az út küzdelmes, de megéri és ebben én segíteni tudok.
Arról, hogy a „nem tetszek egy csomó embernek” érzése NEM KUDARC!
Miért, neked talán mindenki tetszik?
Arról, hogy a kísérletezés a próbálkozás NEM KUDARC!
Arról, hogy ezek mind – mind a társkeresés természetes velejárói, ezektől nem kell félni!
Egy biztos, nincs siker, ha nem állunk bele abba a dologba, amit el akarunk érni!
Ezekre, és sok más kérdésre a választ:
„gondolatokba, esetekbe, rém – valóságos történetekbe” szedve írtam meg, ami segíteni fog eligazodni ebben az izgalmas világban!
Jogos kérdés: miért vártam 10 évet arra, hogy irodám mozgalmas mindennapjait megosszam a külvilággal? Hát pontosan azért, mert ez óriási felelősség! Azért, mert ez egy érzékeny, bizalmas, intim világ, amivel nem lehet és nem is szeretnék szórakozni. Azért, mert ehhez a témához úgyis mindenki ért, mindenkinek van véleménye, de a valódi, értékes, mások számára is megszívlelendő tapasztalatokat, csak hosszú évek tanulságával szabad(na) közreadni. Az is visszatartott, hogy millió szám jelentek meg tuti tippek, trendi okosságok és már a csapból is ez folyik. De valami mindig kimaradt! No, ekkor éreztem, hogy eljött az én időm!
„Kerítőnőként”, 10 év alatt rengeteg minden történt velem, és a hozzám forduló társkeresőkkel, aminek hatalmas tanulságai vannak. Ezért ajánlok hitelességet a közösen átélt nehézségekkel és sikerekkel együtt!
KÁR LENNE KIHAGYNI!
Már gyakorló irodavezetőként: II. rész
Nézzük meg egy kicsit az egyedüllét kérdését!
(nem a szingliségről akarok beszélni)
Minden kapcsolat egyedülléttel kezdődik. Ezt az érzést mindenki átélte, de sokan valami miatt rettegnek tőle. Miért akarunk ebből az állapotból azonnal, rohanva megszabadulni? Olyan ez, mintha borzasztó helyen lennénk, ami félelmet, pánikot okoz bennünk, miért is van ez így?
Azért, mert nem érezzük jól magunkat benne! Miért nem? Mert az egyedüllét könnyen átcsaphat magányba, ami már nem fizikai, hanem lelki sík.
(Most nem beszélnék a társas magányról, amire a blogban visszatérek.) Ekkor kezdenek ránk telepedni a különböző szörnyű érzések: nincs szüksége rám senkinek, nem tudok mit csinálni, nem tudok kihez szólni, beszűkül az életem, nem vagyok fontos, szörnyű gondolatok jutnak eszembe, mit kezdjek magammal….stb? Igen, tudom, ez egy nagyon nehéz lelki állapot, én is átmentem ilyen gyötrődéseken. Megsúgom nektek, szerintem mindenkinek megvan a maga gyötrődése, aki azt mondja, hogy nem, az hazudik! Nem rég olvastam Hosszú Katinka könyvét, no, ő évekkel ezelőtt milyen mélypontról állt fel? Már hallom is a választ, neki könnyű, mert hihetetlen tehetség. Az igaz, de neked nem olimpiát kell nyerni, hanem az egyszerű, pici kis életedet kell örömtelivé tenni! Ez a te bajnokságod lesz!
Én nem szeretnék, és nem akarok „tudományoskodni”. A társkereső irodában 10 év alatt, több száz emberrel beszélgettem erről is, és bizony levontam a szomorú konklúziót: a hosszabb egyedüllét nagyon sok ember számára rossz érzés, feszültséget, szorongást okoz, amit enyhíteni kell! Bizony sokan úgy vélik, hogy valami baj lehet vele és azzal, aki hosszútávon egyedül van!
Pedig nincs az egyedülléttel semmi baj!
Én, arra inspirállak, hogy az egyedüllétet fordítsd arra, amire való, amiért kaptad az élettől! Mert nem véletlenül vagy ebben az állapotban! Próbáld nyugodtan átgondolni a dolgaidat, átnézni az életedet és hasznot húzni belőle. IGEN HASZNOT ÉS NEM SAJNÁLATOT! Érezd úgy, hogy végre eljött a te időd! Érezd úgy, hogy most saját magaddal kell foglalkoznod! Ne légy áldozata az életednek, mert ki akarna egy áldozattal megismerkedni? No, ki, hát egy másik áldozat! Gyönyörű páros, nem?
Miért kellene átgondolnod?
Mert a pánikolt egyedüllét idióta pótcselekvésekre késztet, pl. eszeveszetten belerohansz ócska, méltatlan kapcsolatokba, csak azért, hogy legyen már valakinek szüksége rád, és elmondhasd magadnak és másoknak, hogy „kapcsolatban vagyok”. Egy nagy frászt, nem kapcsolatban, hanem hülyeségben vagy! Az ilyen „önnyomorító” életmód után keres meg minket rengeteg ember a társkereső irodában, hogy segítsünk, mert őt mindenki átveri és ebben a világban nem lehet normális párt találni. Hát így nehéz is!
Én személyesen rengeteg kapcsolatot hoztam össze, melynek igaz sztoriját itt fogom megosztani veletek.
Hiszem és vallom, hogy mindenkinek eljön a nagy Ő, de ehhez tenni is kell valamit! De akkor sem vagy bűnös, ha ez másképpen alakul, csak érezd jól magad a bőrödben és találd meg a helyed a világban!
“Jobb egyedül menni, mint másokkal olyan úton, amely nem a miénk és méltatlan hozzánk.”
/Müller Péter/
Folytatás: GONDOLATOK/2. „idáig süllyedtem” téveszméről