Kedves Olvasó!
Üdvözlök mindenkit! Új év – új lehetőségek!
Az új év elején természetesen én is számot vetettem az eddigi dolgaimmal, írásaimmal és bizony, a statisztikák alapján azt láttam, hogy legsikeresebb blogom a : „Velem biztosan valami baj lehet, ha nem találom a páromat” téma volt.
Törtem a fejem a MIÉRTEKEN?
Hát azért az baromi nyilvánvaló, hogy legjobban az foglalkoztatja az embereket, ami leginkább megérinti, ami leginkább húsbavágó, ami az ő pici kis életükben a legaktuálisabb!
Ezen nincs is mit tovább feszegetni.
Aztán megint elgondolkodtam, hogy életünket hiába szövi át teljesen a technika, a milliónyi önismereti és ismerkedési fórum/csatorna, mégis ott tartunk, hogy a legolvasottabb, a „…nem találom a páromat” c. fejezet.
Azért ez nagyon elszomorító, nem?
A karácsonyi, újévi forgatagban, de jelenleg is, mindegyikünk rengeteg jókívánságot, bölcs üzenetet kap.
Gépiesen küldözgetjük a bazi nagy igazságokat:
„ha ezt meg azt teszed, és így és úgy élsz, akkor ez meg az lesz és akkor te ilyen, meg olyan fasza gyerek vagy/leszel.”
Ezeket elolvassuk, aztán megállapítjuk: ó, mi is pont ilyen fasza gyerekek vagyunk, aztán továbbküldjük.
No, és akkor mi van, mi változik?
Ennek tudatában, talán jobbak leszünk? Jobban élünk, jobbak lesznek a kapcsolataink, jobban fogjuk szeretni a gyerekeinket vagy a szüleinket?
Egy nagy frászt!
Olyan „ropogós” bölcsességek száguldoznak az éterben, hogy az csak, na!
Ha ezeknek az igazmondásoknak, csak 10% -át fogadnánk meg, már kiürülnének az orvosi rendelők, a pszichológusok várótermei, és a társkereső irodák honlapjaira kitehetnénk a táblát:
MEGTELT A SZÍVÜNK BOLDOGSÁGGAL
Bocsi, elfogyott a társra váró, társra vágyó klubtag, mert
MINDENKI ELKELT! MINDENKI MEGTALÁLTA A PÁRJÁT!
Vagyis, aki ide bejön, sitty – sutty boldogan, szerelmi mámorban repkedve kilibben az ablakon…!
Szóval akkor, hol is van a kutya elásva?
Miért nem találjuk meg a párunkat, vagyis „milyen társkereső az, ahol nem találom meg a páromat?”
Igen, ez egy teljesen jogos felvetés, én magam is feltenném ezt a kérdést!
Eddig rengeteg sikertörténetet, rengeteg boldogságot írtam le, de azért lássuk meg az érem másik oldalát is!
Ezen témát 2 okból hoztam elő.
Egyrészt a „sikertelen” ügyfeleimmel kapcsolatban, akik a nálam regisztrált időszak alatt, nem találták meg a párjukat.
A másik apropó, egy híres színész vallomása.
Akkor vegyük sorban: szóval, jelenleg is nagyon sok „pártában”/egyedül maradt társkereső ügyfelemmel találkozom jövet – menet az utcán és bizony többük arcáról leolvasható a kudarc, a boldogtalanság és az általuk hangoztatott elégedetlenség is.
Ez nekem nyilván sem emberileg, sem „reklámügyileg” nem jó.
Hogy miért írok magam ellen, erről a kínos témáról?
- Mert ha nem írok, akkor is van, akkor is létezik, akkor is suttogják!
- Mert a világon senki nem fogja nekem elhinni, hogy az én irodámban, csak boldogság és az angyali mámor repked.
Tehát ezzel a ténnyel foglalkoznom kell, ezért két dolgot tehetek:
- lehet erről tudomást SEM venni és úgy tenni, mint akit nem érdekel!
- lehet ezzel IGEN csak foglalkozni!
Mivel emberből vagyok, bevallom először az elsőt választottam, vagyis nem érdekelt, nem én vagyok a hibás. Én mindent megtettem, de ez az ő élete és nem az enyém! Ebben bizony nagy igazság van.
Aztán ahogy teltek az évek, egyre inkább presztízskérdést csináltam a sikerességemből. Főként azért, mert egyre több általam összehozott pár, összeházasodott!
Ezt a „munkát”csak élvezettel lehet csinálni és én szeretem az embereket összeboronálni. Jól működnek az intuícióim, és szép lassan azt vettem észre, hogy a velem szemben ülő társkereső férfiről/nőről, már az első, megismerkedő beszélgetés után nagy valószínűséggel, meg tudtam tippelni, hogy mekkora valódi eséllyel regisztrál be a rendszerünkbe, magyarul, ezen idő alatt rátalál – e a párjára, vagy sem!
Ezen én is nagyon elcsodálkoztam, mert ez az én kommendálásomtól teljesen függetlenül működött.
Később már tudatosan figyeltem az embertípusokat, a történéseket és az összefüggéseket.
Lehet, hogy pár száz évvel ezelőtt, boszorkányként a máglyán végeztem volna, de akkor is így van! (200 éve nem vállaltam volna be!)
Természetesen voltak/vannak kivételek, de bizony, FÉLREÉRTHETETLEN JELEK IS!
Ezekre a jelekre, majd szentelek egy egész blogot!
Érdekes lesz!
Szóval, miért nem találjuk meg a párunkat a privát életben és/vagy a társkeresőn sem? Miért olyan „K” nehéz ez?
Ezen téma felvetésének másik oka, egy facebookon olvasható hír volt, mégpedig: Hölgyeim és Uraim, a pasik pasija, a csupa nagybetűs FÉRFI megdöbbentő vallomása!
Vagyis: Alain Delon, akit a 40 – től fölfelé senkinek sem kell bemutatni, aki korának egyik legvonzóbb, legnagyobb sex szimbóluma, most 83 éves. Megszámlálhatatlan szerelmi partnere, barátnője, jó néhány felesége volt, egyikük a csodálatos, Sissy királynét alakító, Romy Schneider.
Szóval, hogy miért fontos az ő véleménye nekünk?
Hát azért mert Alain Delon a két lábon járó ikon = életöröm + tapasztalat!
Ha valaki tudja, hogy mitől „döglik a légy”, akkor ő, igen!
Az ő szavára érdemes odafigyelni!
No, a minap azt nyilatkozta egy TV – nek /újságnak: hogy MÉG MINDIG KERESI AZ IGAZI PÁRJÁT!
Jelentkezők ugyan szép számmal vannak, de a lelke mélyén, még nem találta meg az IGAZIT!
Hát vaze, ettől én teljesen beájultam!
Megmondom őszintén, nem erre számítottam, csalódtam!
Ugyan is, a sima hír mögött azonnal a tudatalattimra zuhant a társkeresés minden nagybetűs, színfalak mögötti ÜZENETE!
Lehet ezen viccelődni, röhögni, rálegyinteni, de ennek számomra, mint társkereső iroda vezetőnek, hatalmas tapasztalati értéke, hatalmas kulissza titka van!
Nyilván, senki nem gondolhatja komolyan, hogy én konkrétan a színész szerelmi életéért aggódom, itt egészen másról van szó!
Szóval, hölgyeim és uraim, gondoljuk csak bele magunkat!
Ha ez a férfi nem találta/találja az igazit, aki egész életében a „tutiban fürdött”, aki hihetetlen fizikai adottságokkal van megáldva, aki jobbnál jobb szerepeket, nőket, hatalmas elismeréseket kapott?
Akinek az egész élete a lehetőségek tárháza volt, akinek a lábai előtt a világ női részlege hevert?
Aki évtizedeken át csillogott, villogott, jött, ment, ismerkedett, utazott, filmezett, falta a nőket, akkor bizony, ehhez képest, mekkora eséllyel keresheti az egyszerű ember fia, lánya, a „Józsik, Bélák, Jánosok…Katik és Marcsikák az igazit”?
Nyilván minden személyiség más, de az egyszerű emberek élik a maguk kis életét és nincs sem anyagi, sem más módjuk „kipróbálni a lehetőségek tárházát”, vagyis megismerkedni egy csomó „nem igazival” ahhoz, hogy rátaláljanak az igazira!
Tudom, tudom, hogy ez nyilván nem csak ettől, meg nem csak attól függ, és ezt a „tragédiát” ő is és mi is, túl fogjuk élni, de ez a hír több okból is „pofáncsapósan” elgondolkodtató.
Miért is? Mit szűrjek le ebből? Az én irodavezetői életemre mi ennek a tanulsága?
Hát az, hogy én eddig, minden hozzám forduló társkereső ügyfelet nyitottságra, próbálkozásra, merész keresgélésre inspiráltam, vagyis egy „merj élni, ismerkedni” életvitelre! (most is azt teszem)
És akkor lám – lám, betoppan az évszázad egyik” sármőr” színésze, aki bizony„mert élni”! Akit mindenki irigyelt, aki híres, sikeres, gazdag, vonzó, csilli – villi életet élt, akire a sors két kézzel öntötte az élet örömeit, aki egész életében nyitott és merész volt.
És egyszer csak nyolcvan egynéhány évesen azt nyilatkozza, hogy: ő bizony MÉG NEM TALÁLTA MEG AZ IGAZIT!
Kvázi, hiányzik az életéből valaki/valami!
Akkor Alain Delonra is érvényes az az állítás, hogy: „Vele is biztosan valami baj lehet, ha nem találja a párját?”
No, erre mondanám azt, hogy „beszarás”, hát ki, ha ő nem?
Szóval, akkor hol kell keresni az igazit?
A nagybetűs ÉLET tapasztalata alapján, meg kell állapítanunk,
hogy nem kívül, hanem BELÜL (is)!
Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!
Folytatás pár nap múlva: Bekukkantás a modernkori átverések tárházába, avagy ők se hitték volna!