Harmadik rémtörténet Ágika főszereplésével (rém) Randi 3.
(még nem voltam irodavezető)
Lám, lám, milyen bölcs ez az élet!
Ősz volt és nagyon hideg, iszonyú szélvihar már napok óta.
Gondoltam, meg kéne próbálni egy újabb randit, jönnek az ünnepek, a szilveszter, kellene már mellém egy pasi.
Következzen Gábor, akit szintén az internetről ismertem meg.
A nagyobb szerencse reményében, én akartam választani, ezért én szólítottam meg őt. Pesti, független, rendezett körülmények között élő, korban hozzám illő, nagyon jó orgánumú férfi volt.
Többször hívtuk egymást, kedves, kommunikatív, és normális gondolkodású embernek tűnt.
Elmondta, hogy a mobiljával a napokban egy kis baleset történt, de azért nem szeretné megszakítani társkeresését, ezért most csak vezetékes telefonról tud beszélni. Még szerencse, hogy az otthoni vállalkozása miatt erre anno, szüksége volt.
Ezt teljes mértékben elfogadtam, sőt, egyfajta bizalmi kategóriának is elkönyveltem, mert aki vezetékesről „mer hívni”, ott teljesen kizárható a környezetében egy feleség, élettárs, barátnő, kvázi valóban egyedül él.
Ez a tény a társkeresésnél nálam igen fontos szempont.
Ezt így meg is beszéltem magammal. Bármikor rácsörögtem, mindig kedélyesen elbeszélgettünk, ami alátámasztotta az elképzelésemet.
Hát akkor minél előbb vágjunk bele, gondoltam, egy rövid személyleírás magunkról és induljon, az első találkozás. Pénteki napot ajánlottam, 16 óra a Nyugatiban, a West End felőli kijáratnál.
Hideg és nagyon szeles nap volt, ami egyre erősödő szélviharba ment át.
Kissé hezitáltam, hogy elinduljak-e, de a kíváncsiság erősebb volt.
15 óra után értem be, no, mi egy nő első dolga, hát a mosdó keresése, hogy rendbe szedje magát.
Ezt tettem én is, cicoma, rúzs, parfüm, ruha- és frizuraigazítás, szóval, minden, ami kell. A legjobb formámat próbáltam hozni, oké Ági, csini vagy!
Néztem az órát, hogy el ne késsek, közben természetesen a kirakatokat is szemrevételeztem.
A szívem erősen kalapált, mivel még nem láttuk egymást. Mi lesz, ha nem tetszem neki? Ági ez a kérdés már nem „játszik”, így döntöttünk, felnőttek vagyunk.
Amúgy a pasi is lehet borzadály. Ha korábban fotót cserélünk, az úgy is csak egyfajta támpont, a személyiség ettől sokkal fontosabb!
Ez így legalább izgi lesz, biztatgattam magam, – hát az is volt!
16 óra, várok még 3-4 percet, ami ugyebár íratlan nőcis szabály!
Négy óra 4 perc, mosolyogva kilibbenek, mint egy celeb, már csak a „csapó” és a lesifotósok hiányoztak.
Nagy pátosszal nézek jobbra, nézek balra, elvileg ott kellett volna várnia a nagy Ő-nek, de nem volt ott!
Egyetlen tébláboló pasi sem illett a megadott képbe.
Hát ez szuper, ez valóban baromira izgi, pillanatok alatt a hideg ellenére teljesen leizzadtam, akkor most mi van, megfordult a koreográfia?
No, mindegy, Ági semmi baj, nyugi, nincs pánik, gondolkodj és alkalmazkodj a helyzethez, most akkor én várok.
De abban a pillanatban belém nyilallt a következő „szuper” érzés, biztosan távolabbról meglesett és olyan ronda lehetek, hogy azonnal elfutott!
Ilyen „csodálatos” intuícióim jöttek, de szerencsére az egyre fagyosabb szélnek köszönhetően, lassan az „agymenésem” helyreállt és visszatért belém a normális élet.
Szóval, itt valami más lehet! Most mit csináljak? Hívjam, ne hívjam? De ugye nekem csak vezetékes számom volt. Ez egy irtó hülye helyzet.
Ha hívom, lehet, hogy ciki leszek, ha nem, akkor megfagyok. Azt eldöntöttem, hogy várok, de meddig?
Oké, még sétálok 4 óra 10-ig, nem jött, no, még várok negyed 5-ig, nem jött. Ági most kell felhívni – hívtam, nem vette fel, nincs otthon, ez jó, tehát elindult. No, akkor most mi is van?
Ahogy az a nagy könyvben írva vagyon, jöttek a teóriák. Elindult, de kidőlt egy fa és megállt a villamos, elindult, de baleset miatt lezárták az utat, elindult, de…..no, itt a vége. Gondoltam fél 5-ig várok, ezután felülök az első vonatra és hazamegyek. Így tettem.
A vonaton szó szerint forrt bennem a méreg, ami az elkeseredettségemmel párosult. Ez valahogy látszódhatott is rajtam, mert ember fia, nem mert, még csak a közelembe sem leülni!
Mivel nem akartam mások füle hallatára szerelmi ügyeket intézni, megpróbáltam lenyugodni. Volt időm latolgatni, mit mondjak neki, ha egyáltalán felveszi a telefont és nem vert át, mert hát ez is benne volt a pakliba, bár a beszélgetéseink alapján ezt nem feltételeztem róla.
Teljesen idiótának éreztem magam, átfagyva kb 18 órára hazaértem. Egyszerűen nem értettem a helyzetet. Berontottam a lakásba, nagy levegő és telefon…!
Kicsengett, felvette az, ismerős, mackós hang, X Gábor, tessék? (még köszönni is elfelejtettem, rárontottam, mint egy oroszlán)
- Ági vagyok, Gábor neked most hol kellett volna lenned, mit beszéltünk meg, kérdeztem? (ilyen kis kedvesen)
- Válasz: 4-kor a Nyugatiban, és én ott is voltam!
- Gábor, te nem voltál ott, mert én 4 óra 4 perckor léptem ki a West End ajtaján, ami kettő lépésre van a megbeszélt helytől, és te nem voltál ott! Miért kellett átverned?
- Válasz: Én nem vertelek át, én ott voltam 16 óra 00 perckor, de te nem voltál ott, és én eljöttem!
- Micsoda, te nem voltál képes várni rám pár percet?
- Válasz: Miért vártam volna, négy órát beszéltünk meg és te nem voltál ott, ezért eljöttem!
- Gábor, te komolyan azt kérdezed tőlem, hogy miért vártál volna? – hát a tiszteletért, hogy tesznek érted valamit, a gesztusért, amit én ismeretlenül megtettem feléd, te esélyt se adtál nekem, aki oda – vissza 80 km – t utaztam ezért a találkozásért? Tudom, hogy én ajánlottam fel, de megbeszéltünk valamit, és én bíztam benned. Te, aki 10 percre laksz a Nyugatitól, eljátszottad a hisztis, pattogós, bölcsődés agyú pasit?
Milyen férfi vagy te?
Nem fért volna az életedbe néhány perc várakozás? Akár a vonat is késhetett ebben az ítéletidőben!
Hát tudod, most már rájöttem, miért vagy te egyedül, mert iszonyúan önző alak vagy és egy hatalmas nagy bunkó!
- Ezzel kinyomtam a telefont!
Tanulság 3.
Nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben, egy újabb kudarc…, aztán elkezdtem gondolkodni az ő fejével. Nem, nem akartam felmenteni, de próbáltam elképzelni a szitut, mi vezetett idáig? Ez a mamlasz, de hatalmas egójú pasi, nyilván kínosnak érezte a várakozást, őt aztán ne várassák meg, ő pontos ember, nem fog egy ismeretlen nőért itt ácsingózni ebben az ítéletidőben. Ha jön – jön, ha nem – nem, őt nem fogja senki átverni! Rajta ne röhögjön a fél Nyugati!
Az fel sem merült a pici, pontos agyába, hogy ehhez a találkához én hoztam a nagyobb áldozatot. Pár perc várakozás, nem átverés, hanem életszerű megoldás, és egy kapcsolat reményében, lehet, hogy meg is éri!
Urasága, inkább a megfutamodást választotta, mint a gondolkodást.
Amúgy a mobiltelefon hiánya csak tetézte a helyzetet, ami egyértelműen az ő „sara” volt. Valószínűleg már alapjáraton is ilyen fatengelyes, keményfejű lehetett.
Ki tudja? Percekkel később ott voltam én, aki ugyanott ácsingóztam a viharban. Nekem sem esett jól, de engem nem érdekelt, hogy ki mit gondol? Kinek tartozom én elszámolással?
A randiknak nagy tanulságai vannak, és a tanulságoknak mindig ára van,- meg kell élni, – ahogyan ezt is!
Abban a pillanatban mélységes fájdalmat és szomorúságot éreztem, az önbecsülésem mínuszba ment át.
Miért éppen velem történnek meg ezek a dolgok? Mindenkinek van párja, csak nekem nincs – hangulatba kerültem, kicsit még „fetrengtem” az önsajnálatba, aztán jöttek az életmentő gondolatok.
Lelki szemeimmel elképzeltem magam néhány élethelyzetben, ahol ez a pasi, minden pillanatban hozná a rugalmatlan formáját! Atya Isten, hát ez nekem a halál lenne!
Lám, lám, akivel NEM kell találkoznod, azzal NEM is találkozol! Ugye milyen bölcs ez az élet! Ez a pasi nem nekem való! Tudták az égiek! Ági, téma lezárva, lapozzunk, jöhet a következő!
Ha tetszett, kövess, oszd meg, vagy szólj hozzá! Érdekel a véleményed!
Folytatás pár nap múlva: Egy kis szakma/ Láss a „díszletek” mögé!
Miért is jön valaki társkereső irodába?
Honnan tudom, hogy melyik társkereső (céget) irodát válasszam?