Kedves Olvasóim, itt a megígért esküvői story!
2018. július elején, egy gyönyörű nyári napon, csörgött a telefonom!
Én, a szokásos módon: Igen tessék – mondattal felvettem.
Vidám férfihang szólt bele: Csókolom Ágika, Zsolt vagyok, – így, egyszerűen.
Hát ez az, és itt álljunk is meg egy pillanatra! Az ügyfeleim, valami megmagyarázhatatlan kényszer hatására kizárólag csak a keresztnevüket, sőt a becenevüket bemondva hívnak fel, ami lássuk be, egyrészt nagyon hízelgő, mert bizalmukba fogadtak, másrészt, bazi kellemetlen. Miért is?
El tudjátok képzelni azt a szitut, amikor pl:
otthon csutakolom a lakást és, szia Ági, Nyunyus vagyok, és már mondja és mondja és zúdítja rám az életét. Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy zúdítja,- mert azért veszem fel a telefont – hanem az a baj, hogy nem tudom, hogy ki az, aki zúdít!
No, szerintetek, én, aki 11 év alatt egy telefonkönyvnyi emberrel beszéltem, ilyenkor mit tudok tenni? Igen, igen, pontosan azt, amit te is tennél, nyögök és nyöszörgök. „Ki időt nyer, életet nyer” stratégiával hagyom beszélni, mert a mondókájából valószínűleg kiderül, hogy ki is ő valójában?
Hidd el Kedves Olvasó, így elmondva mulatságos, de megélve, nehéz pillanatok ezek, mert aki anno, rám bízta élete fájdalmát, azt nem szeretném megbántani azzal, hogy – jaj, izé, meg hozé, hát bizony fogalmam sincs, hogy valójában ki vagy te, – pedig szerinte illene tudnom, és jó eséllyel meg is fog ezen sértődni. Szóval, az ilyen helyzetekből fifikásan próbálom magam kivágni, ami többnyire sikerül is, de, az sem baj, ha valaki több év távlatából úgy mutatkozik be, hogy: X Y vagyok, itt és itt lakom, kb 2 éve voltam nálad!
No de, térjünk vissza Zsoltihoz! Ő is így kezdte, aztán érezve a bizonytalanságomat, pár másodperc után, rutinosan képbe hozta magát. Én meg is nyugodtam, szuper, igen helyen vagyunk, gondoltam, minden oke!
De jaj, Istenem, még sem oke, mert a következő pillanatban belém nyilallt, hogy ő az a Zsolti, aki már több éve regisztrált és biztosan megint panaszkodni szeretne, hogy milyen szerencsétlen a lányokkal. Az agyam már kattogott is, kerestem a vigasztaló szavakat, mikor szerencsére belecsapott a közepébe.
„Ágika, szeretném meghívni az esküvőmre”! BANG!
Abban a pillanatban a hatalmas örömtől sikítva ugráltam a lakásban. Zsolti, azonnal mesélje el, hogy is történt, mert meghalok a kíváncsiságtól!
Rendben Ágika, röviden: emlékszik kb. másfél éve említettem, hogy volt egy lány, akinek a mobil telefonjával állandóan gubanc volt. Igen, igen, emlékszem, akkor többször is átbeszéltük a dolgokat. Hát bizony sokáig hülyített. Később ugyan elmondta, hogy nemrég szakadt meg egy hosszabb kapcsolata, ezért nem bízott bennem. Én azonban azt a helyzetet nagyon fájdalmasan éltem meg, tanácstalan voltam, ezért kerestem meg Önt az irodában.
A beszélgetésünk után úgy döntöttem, hogy egy kicsit jegelem a dolgokat, mindkettőnknek legyen ideje átgondolni, hogy mit akarunk a másiktól?
Az idő meghozta a választ, egyre jobban hiányzott ez a lány, ezért egy kis idő múlva rácsörögtem, hátha! És bejött a hátha, mert ő is várta a jelentkezésemet. Tisztáztuk a dolgokat és mintha kicserélték volna!
Szóval Ágika, erre az esküvőre szeretném meghívni. BOLDOGAN!
ORSZÁG – VILÁG tudtára adjuk, hogy 2018. július 14 – én
ÖRÖK HŰSÉGET ESKÜDÖTT Orsolya és Zsolt,
akik a Cronos társkereső hálózat VÁCI IRODAVEZETŐJÉNEK segítségével találtak egymásra!
Sok boldogságot az ifjú párnak!