Kedves Olvasóim!
Tuti, hogy darázsfészekbe nyúlok, de beszélnünk KELL róla, mert BAJ van!
Hölgyek – Urak, Lányok – Fiúk, megszólítalak benneteket, mert égető a probléma. Kollégáim, ismerőseim, ügyfeleim szenvednek ettől és egyelőre nem látjuk a megoldást.
A témát a fiatal felnőtt korosztállyal, a családalapító, első házasulandó férfiakkal kezdem, aztán haladok a nős, korosabb férfiak felé.
NAGYON IZGI LESZ!
Nem dörgedelmeket és nem okosságokat akarok írni, senkit sem szeretnék „kivéreztetni”, mert az hülyeség. Az igazság mindig mélyebb és összetettebb, annál, mint hogy ezen írással megoldjuk a problémát, de beszélni, miért ne lehetne róla?
Akkor mi ezzel a célom? Egyszerűen, sok – sok szempontot szeretnék meghallgatni, gondolatokat ébreszteni, véleményeket cserélni, hátha egy centivel közelebb kerülünk a megoldáshoz.
VÁROM A TI VÉLEMÉNYETEKET!
Vitaindítónak, egy érdekes egyedi, vagy inkább általános/tipikus esetet hoztam, ahol a szituációtól sokkal fontosabb a hozadéka, magyarul a hatása. Döntsük el együtt, hogy melyik kategóriába tartozik?
Volt egyszer egy lány/hölgy, nevezzük Csillának, aki a 30 – as évei vége felé járt.
Kereste, kutatta a párját. Rendre elvégezte az iskoláit, egyre többet és többet tanult, jól beszélt angolul, németül. Nagyon jó, viszonylag ritka foglalkozást választott, ami rengeteg munkával járt, de szépen hozott is a konyhára.
Csilla, a határozott, klassz nő kategória, aki gőzerővel ment a céljai felé. Levált a szülőkről, önállósodott, egy Pest környéki gyönyörű városban saját otthont teremtett, ami a mai világban, egyáltalán nem egyszerű. Közben nyitott szemmel járt, kereste a párját, de csak nem akadt rá, „egy legény sem maradt talpon, a vidéken” Én, néhány éve ismertem meg őt, aki mondhatni, külsőre is egy „K” jó nő. Nem is lesz itt semmi gond, naivan így képzeltem, aztán a realitás mást mutatott.
Hát akkor kezdjük a keresést!
Találka 1, – nem oké, 1! Találka 2, – nem oké, 2! Találka 3, nem oké, 3! …. Találka sokadik, nem oké, sokadik!
Csilla, mi van itt, mesélj!
Szóval Ági, vannak elvárásaim, amiből nem szeretnék engedni: ha lehet, ne legyen gyermeke, de ha megszeretem ez már nem akadály. Aztán, legyenek céljai, ne egy kiégett „vénember” benyomását keltse. Elvárom a hasonló egzisztenciát, vagyis, nem szeretném eltartani.
Aztán, legyen lendülete, humora, egészséges életmódja, vigyázzon magára testileg és lelkileg.
Én ezt azért várom el, mert én is ezt adom. Csillának teljesen igaza volt/van, de valami akkor sem stimmelt. Telt múlt az idő, én sem tétlenkedtem, amikor hasonló értékrendű férfi regisztrált a rendszerünkbe, azonnal ajánlottam őket egymásnak, de csak nem akart összejönni a dolog.
Egyszer csak az egyik fiatal, privát ismerősöm Bea, említett, egy 40 – es fickót, nevezzük Kristónak, aki az ő baráti köréhez tartozott. Szóval, ez a kedves barát kereste ugyan a párját, de olyan „anyám asszony” módjára, szóval olyan, sehogy. Néha randizott, bizonyos időközönként felocsúdott, hogy „úr isten, hogy megy az idő, tán már meg kéne állapodni”, aztán gyorsan levonta a konklúziót: sajnos, egyetlen lány sem nem akadt, aki engem valóban érdekelne. Ezzel a gondolattal tovább csűcsűkélt a fenekén.
Telt, múlt az idő, majd egy nagy családi beszélgetés alakalmával, szóba került a társkeresés nehézsége, hogy milyen nagydolog a mai világban megtalálni az igazit és hogy, hogy nem, újból felmerült Kristóf személye. Képzeld Ági, van itt egy haver srác, aki olyan rég óta vágyódik már egy normális kapcsolatra, nem tudsz neki javasolni valakit?
És ekkor jött nekem az a bizonyos, „BANG”, kerítőnői szívdobbanás, avagy, „ébresztő Ági, itt eset van” felismerő érzése! Figyeljetek csak lányok, kiáltottam fel, meséljetek már nekem erről a Kristófról, mert van egy „K” jó ötletem!
És ekkor a fiatalok egymás szavába vágva zúdították rám Kristóf kiváló tulajdonságait, megnyerő személyiségét, szóval, valódi „fasza” főnyeremény mivoltát. Kristóf, nagyon jól kereső értelmiségi férfi, magas, sportos testalkatú, okos, értelmes, művelt, jelenleg Debrecenben élő üzletember, aki családalapítás céljából komolyan keresi hasonló párját! Ez a jellemzés, a barátok egybehangzó véleménye volt. Vauuu, no, végre, ez igen!
Már többször említettem, és írtam is ilyen sikertörténetet, (Egy különleges love story…címmel) hogy én, úgymond, a privát életemben is összehozok olyan társkeresőket, akiket összeillőnek vélek, vagyis a társkereső hálózaton kívül is működik a „kommendáló képességem”. Jót tenni, pedig nagyon klassz dolog! Tehát, érzésem szerint emberünk pont megfelelne az én Csillámnak.
Úr Isten, de jó!
Azonnal hívtam ügyfelemet, figyu, van itt valaki, teljesen „saját vonal”, minden szempontból a te szinted, jelenleg egy távolabbi nagyvárosban él, de nem akar végleg ott maradni, mit szólsz?
Csilla lelkesedett, miért is ne ismerkedne, hiszen ez a vágya, sőt, ha úgy alakul, neki végül is nem lenne gond az ország másik végében élni, mert az ő munkája így is utazós, mindenütt szükség van rá.
Hát ez egyre jobban alakul, lelkendeztem, de akkor hogyan tovább? Elkezdődött az izgalmas haditerv kidolgozása. A lányok úgy vélték, hogy Kristófra nem szabad direktbe rázúdítani a dolgokat, higgye csak azt, hogy ez egy ötletszerű ismerkedés. Ügyesen becserkészve kell a tudtára adni, hogy ajánlunk neki valakit, de nyilván a döntés az övé. Fontos, hogy semmi nem kötelező!
A barátok kitalálták, hogy a legegyszerűbb és legtermészetesebb megismertetési forma a facebook, először lássák meg egymást, aztán lehet kavarni a szálakat. Kristófnak nem kell tudni, hogy ez egy társkeresőből elindult „kézi vezérlésű” folyamat.
Nézzük a tervet:
- lépés: Csilla és a Bea, mind a ketten az én ismerőseim, tehát rajtam keresztül felvették egymást ismerősnek.
- lépés: A barátoknak érdeklődni kell Kristóftól: mi újság lányokkal? (nyilván semmi, ezért tartunk itt)
- lépés: A FIGYELEM FELKELTÉS BEINDÍTÁSA! Teljesen lazán felhozni; Képzeld Kristóf, tök véletlenül ismertem meg Csillát, ilyen – olyan klassz csajszi, pontosan olyan, amilyent te keresel. Nézd már meg az ismerőseim között a facebook – on!
- lépés: Ha a tetszés megvan, akkor következik: vedd fel vele a kapcsolatot! Egy levelet megér, aztán, lesz, ami lesz!
Csilla rendkívül vonzó, csinos lány, Kristóf nyilván meg akar ismerkedni vele.
Igen, igen, igen, ezt mi is így gondoltuk, de a férfi főszereplőnk viszont nem!
Kristóf a „háttérről” semmit sem tudott, csak azt, hogy a barátai ajánlottak egy kedves, csinos lányt, akivel meg kéne ismerkednie, aztán, vagy elindul valami, vagy nem! Ennyi és nem több. Ez az ajánlat nem lehetett feltűnő, mert máskor is történt ilyen.
Szóval, a megállapodni vágyó, sikeres, okos, értelmes üzletemberünk, aki társat keresett, MEGTORPANT! Itt a nagy kérdés, hogy: MIÉRT?
Kristóf később azt monda: nem az ő esete!
Hát akkor, ki az ő esete, mert az elmúlt évek alatt, a hébe – hóba felszedett lányok közül egyik sem volt az ő esete.
Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy valakinek nem tetszik valaki, mert ez is benne lehet a pakliba, hanem az a baj, hogy egy szakmájában sikeres férfi, aki napi szinten, hasonló emberekkel tárgyal, tehát tökéletes kommunikációs képességű, bárhol feltalálja magát, miért nem vállal be egy megismerkedő levelet, egy olyan lánnyal, aki az ő általa hirdetett értékrendet képviseli?
HÁT EZ A NAGY KÉRDÉS?
Miért nem mer megszólítani egy olyan lányt, akire elméletileg vágyik?
Ennek egyetlen egy magyarázata lehet: fél a kudarctól.
Természetesen, senki nem boldog attól, ha visszautasítják, de ne szaladjunk annyira előre. Ebben az esetben, egy 200 km – rel arrébb élő, két független ember, facebook kapcsolatfelvételéről lett volna szó, semmi többről.
Pl.: Szia Csilla, én Kristóf vagyok, a barátaim meséltek rólad, a fotód alapján nagyon szimpatikus vagy, a foglalkozásod, pedig egyenesen izgalmas. stb, stb.
Ennek a bevállalós ismerkedésnek az lett volna a hatalmas helyzeti előnye, hogy ha nem működik a dolog, nem tetszenek egymásnak, egyszerűen a lakhelyre, távolságra hivatkozva, abbahagyják. Slussz, passz, még kínos perceket sem kellett volna átélni. Miért nem lép egy ilyen férfi?
MIÉRT NEM TÖKÖSEK A FÉRFIAK?
Szerintetek ez általános, vagy egyedi eset?
Miért nem vállat be legalább egy levelet, miért nem kezdeményezett?
Valóban nem tetszett neki Csilla?
Vagy nagyon is tetszett, ezért elbizonytalanodott?
Vagy soknak érezhette a lányt?
Mik lehetnek ilyen helyzetekben a valódi okok?
Lányok ráismertek erre a szituációra?
Szóval van itt számtalan megválaszolatlan kérdés.
Kedves Olvasóim, ti mire tippeltek, mi a tapasztalatotok, hogy látjátok?
„Csillák, Kristófok” hajrá!